Születésnapjára eszeltük ki, hogy valami izgalmat vigyünk "sivár" életébe. Akkoriban még egy Honda CRX-el száguldozott és, hogy el ne aludjon vezetés közben, lábával felváltva nyomkodta padólig a gáz és a fékpedálokat.
Csak annyit mondtunk neki, hogy holnap (azaz szombaton, mikor délután szokott csak felébredni) reggel 9-re érte megyünk, hozza magával az útlevelét (hogy megtévesszük) és a mamáját.
A konvoj Dunaharasztiba indult, hogy az előre megbeszéltek szerint találkozzunk egy ránk váró helikopterrel és pilótájával, Katona Zoltánnal.
Adi arcán a kétely lassan átadta helyét
az izgalmas szorongásnak. Az érthető aggódást csak édesanyja képviselte.
Elkezdődött a kiképzés. Adival a földön végigpróbálták
a levegőbeli teendőket.
Az orosz monstrum 3000 méterig emelkedett, majd látcsővel is alig látható apró pöttyök szakadtak ki testéből.
A tandem ugrás - vagyis Adi hátára Ede, egy profi ejtőernyős volt szíjazva, aki kezelte az ernyőt - szépen sikerült, hosszú másodpercekig tartó szabadesés után biztonsággal nyílt az ernyő és a siklás előttünk 20-30 méterrel, egy leheletfinom földetéréssel ért véget.
Adi arcára levakarhatatlan mosolyt fagyasztott az élmény,
amit első szavai is tovább erősítettek:
MÉG EGYSZER!!!
Mivel többre nem volt lehetőség, édesanyja is kezdett
örülni, bár egy velem való beszélgetést még kilátásba helyezett.
A szerencsésen zárult születésnapi buli résztvevői:
Adi édesanyja, akit titoktartásra kérve
beavattam a meglepibe és nagy örömömre velünk tartott,
PG, Kabó, Vicó, Adi, Fezsó, Hlavi, Edit, James
Guggol: Pötyi, Zoo
és Gyu aki a képet készítette.
... most már önállóan hajt végre ugrásokat.
Az ernyőjét saját maga hajtogatja...
Ugrás iránti lelkesedése, élménybeszámolói megértetik velünk, hogy látszólagos veszélyessége ellenére ez a sport a legszebbek közé tartozik és valószínűleg hibát követünk el, ha az életben legalább egyszer nem próbáljuk ki.
Zoo