Egy veszélyeket kedvelő (adrenalin-függő :-) barátunk szülinapját kellett emlékezetessé tennünk.
Miután - előző szülinapján - túlélt egy meglepetésszerű ejtőernyős ugrást, sőt kifejezetten tetszett neki, valami komolyabbra gondoltunk. Életre szóló emlékre.

Lassan kezdet körvonalazódni egy rendőrségi akció, melyben a szenvedő alany szerepét rá osztottuk. Mivel szeret vadul vezetni, adódott a közúti ellenőrzés lehetősége, ahonnan már könnyű eljutni a motozáson át a letartóztatásig és végül a kihallgató központba (vagyis hozzánk) szállításig. Mindezt csuklyával a fején, hogy ne lássa, merre viszik. A kicsit merészre sikeredett ötleten hivatásos barátaink is meglepődtek. Végül rábólintottak. Megoldható.
Precíz előkészület következett.

Tudnunk kellett mikor, merre jár, hol lehet lecsapni rá. Barátnője, Zsuzsa rendszeresen informált a „célszemély” programjáról. Sajnos rendesen be volt havazva munkával. Hiába próbáltuk ide-oda csalogatni, elhajtott minket „Most nem érek rá, de holnap megoldjuk” felkiáltásokkal.

Problémánkat -tudtán kívül- a Pepsi főnöke oldotta meg. Elromlott a Macintosh-a. Mivel ezt a gépet az ünnepelt szállította ki lakásra, ezért egyértelmű volt, hogy neki is kell kimennie, rendbe tenni.
Nnna, erre vártunk!

Kabó, mint a Pepsi rendszergazdája, és persze beépített emberünk, elkísérte. Az ő segítségével tudtuk pontosítani az útvonalat, az akciópontot és időt. A videóval felfegyverkezett Csumi, George segítségével a helyszínre gurult, majd elrejtőzött egy közeli bokorban. A járőrautó előtte 100 méterrel leállt egy mellékutcában, és várta a megfelelő rendszámú járgányt. A többiek pedig elkezdtek befutni hozzánk, hogy mire megérkezik az áldozat, mindenki ünnepelhesse.

Tűkön állva (mert nem volt annyi ülőhely) lestük a mobilt. Végre csöngött. A fiúk jelezték, hogy most haladt el előttük. Rákanyarodtak, majd sziréna, hogy álljon meg. Megállt. Szimpla közúti ellenőrzés. Valami nem stimmel. Terpeszállás, motozás. A rendőrök egyre komolyabbak. Kéz hátra, bilincselés, közben jogok felolvasása. Adi engedelmesen követi az utasításokat. Kocsi kulcsát átadja a meglepetést szimuláló Kabónak, majd beültetik a járőrautóba. Irány a kihallgatás. Útközben fejére fekete csuklyát húznak, titkos helyre viszik megjegyzéssel.


Hamarosan megérkeznek. Hozzánk. Mindenki csöndben vár. Kiszedik a fején még mindig csuklyát viselő, megbilincselt Adit.



Kinyitják az ajtót, előre lökik, majd azzal a lendülettel lerántják fejéről a csuklyát. A hatás fenomenális. Két másodperc múlva teljes az öröm.



Adi vigyorogva mormogja: Tudhattam volna. A biztonság kedvéért nem találják a bilincs kulcsát. (A szervezők biztonsága miatt.) Adi megpróbál Houdini lenni. Sikerül előre tornáznia kezeit.



Előkerülnek a kulcsok. Bilincs le, másodpercnyi csönd, most mit fog csinálni.



Kezet fog. A rend őreivel, akik vállalták a rizikót és megvalósították az ötletet, örök témát adva majdani nosztalgia rohamainknak. Mindenki örül, előkerül a torta, melynek fogyasztása mellékbüntetés az áldozatnak. Tortamajszolás közben visszanézzük a kandi kamera felvételét és kivesézzük a látottakat. (Zoo)