GYU SZÜLINAPI KALANDJA

Eljött az idő, hogy Gyunak is kiagyaljunk valami SZüSZI-t (szülinapi "szivatást"). Hogy ne fogjon idő előtt gyanút, olyan új területet kerestünk, ami még nem fordult elő az eddig elkövetett galádságokban. Sok agyament ötlet után legjobbnak a KATONASáG tűnt. Mi lenne, ha kapna egy tartalékos állományba szóló behívó parancsot - mivel már TáPOS-ként egy évet lehúzott és még visszahívható volt a maradék fél évre. (Akkor még 18 hónap volt a katonai szolgálat ideje.)
Bevonulás, beöltözés, kiképzés és mi mindezt végignéznénk egy rejtett helyről! Sőt!!! A laktanya parancsnoka magához hivatná, hogy ugráltassa egy kicsit majd felfedné kilétét, mint Pötyi!

Agymenésünket tettek követték, és előadtuk ötletünket egy katona ismerősömnek, aki éppen laktanya parancsnokként szolgált. Ráncok borították el homlokát, majd megkérdezte, hogy mit ittunk. Miután meggyőződött, hogy komolyan gondoljuk, mosolya lehervadt és hosszú másodpercekre életfunkcióit a hümmögés jellemezte. Majd lelkes csapatunkra nézett és látva elszántságunkat, csak annyit mondott megpróbálhatjuk.

Lecsillapodásunk után megbeszéltük a részleteket és odaadtuk áldozatjelöltünk behívásához szükséges személyi adatait.

 

Pár hét múlva a motoros futár által kiszállított behívóparancsot Gyu beavatott szülei vették át, majd tettetett aggódással adták át a munkából hazaérkező barátunknak. Még aznap felhívott telefonon, hogy elmesélje a történteket, mire hitetlenkedés, majd kárörvendő vígasz volt a válasz: majd meglátogatunk. így nem foghatott gyanút.
A behívón feltüntetett időpont előtt egy órával érkeztünk a laktanyába ahol kocsijainkat elrejtették, majd felkísértek a parancsnoki szobába. Ismerősünk már előkészített egy női ruhát az ideiglenes parancsnok asszonynak, Pötyinek, aki beöltözött, majd elfoglalta helyét az íróasztalnál.

A kapuügyelet jelentette, hogy megérkezett a célszemély. Az ablakon óvatosan kikukucskálva figyeltük útját. Bekísérték egy épületbe, ahol megkapta katonai ruházatát és egy "beépített" őrmestert a nyakába, hogy sürgesse. Átöltözés után megmutatták neki leendő szolgálati helyét. Közben telefonon keresztül kaptuk a híreket. "Mosolyog, mert azt hiszi, hogy valami félreértés van, ami hamarosan tisztázódik és ő hazamehet." Pár perc múlva jött az újabb telefon: "Már nem mosolyog."

Közölték vele, hogy jelentkezzen eligazításra a parancsnoknál, ezért mi átvonultunk a szomszéd szobába hallgatózni.
Pötyi parancsnok felkészült az eligazításra...

Hősünk kopogott és belépett a parancsnoki szobába. A "parancsnok" háttal ülve ráförmedt, hogy akkor léphet be ha engedélyt kap rá és kizavarta. Gyu nem ismerte fel az álruhás Pötyit és elnézést motyogva kilépett. Mi egymás száját fogtuk a visszafolytott röhögéstől.
Újabb kopogás, majd az engedély elhangzása után belépés, és a seregben tanult jelentkezés.
A még mindig háttal ülő Pötyi "na ugye", "tudja maga, hogy kell" dörmögéssel megfordult és a földre eső állkapocscsattanás után hallottuk Gyu meglepődését és logikus következtetését:
Te itt dolgozol???

IGEN! Nem tudtad? Majd most megtudod mi a katonaság! - mondta Pötyi hivatalosan és kiküldte beosztottját a folyosón várakozó szakaszához , hogy vigye le őket ebédelni.

Mi közben kiosontunk a folyosóra, beálltunk kettesével és vártuk vezetőnket.

A hitetlekedéstől még mindig zavart Gyu kilépett a folyosóra és újabb trauma sokkolta agyának logikus gondolkodási folyamatát: meglátott minket.

"Ti is itt vagytok?!" Csúszott ki száján a nyilvánvaló tény rögzítése és innen már gyorsan kikövetkeztette az eredményt:
"Jól átvertetek!"

Feszültsége feloldódását széles vigyor adta tudtunkra, majd együtt bemasíroztunk a parancsnoki szobába.

Előkerült az igazi parancsnok és boldog születésnapot kívánt speciális állománya nevében is.

Behozták a tortát, de a nagykést inkább a Pötyi kezébe adtuk.

A kölcsönös élménybeszámoló után megköszöntük a laktanya igazi parancsnokának a felbecsülhetetlen segítséget, melynek révén újabb Grand Canyon mélységű élménynyom került a városi élettől elsivárosodó agyunkba.

Zoo